Árpád-házi Daka József

Kézjegyüket adták neki a hajdani aranylábúak

Cikk a Heves Megyei Hírlapban

Daka József családjában apáról fiúra szállt a titok. Az xxxx élő idős férfi 40 éves korában tudta meg, hogy gyökerei IV. Béla királyig nyúlnak vissza.

A nyolcvanas évei végén járó alacsony, vékony férfi Szarvason született Daka József néven. Kérésére a Magyar Köztársaság belügyminisztere négy éve engedélyezte számára, hogy felvegye az Árpád-házi nevet. - Családfám gyökerei ugyanis IV. Béla királyig nyúlnak vissza - magyarázza a váltást azxxx élő nyugdíjas. - Az uralkodó lányának, Boldog Jolánnak az ágához tartozunk. A szép királylányt annak idején feleségül kérte a mongol Kadam kán. A család magyarországi leszármazottai Daka néven 750 évig Szegeden éltek titokban, bizonyos okok miatt nem volt tanácsos nyilvánosságra hozniuk a rokoni szálakat. Ezekről a mindenkori családfő csak a halálos ágyán beszélt a legidősebb fiának.

Daka József 40 éves volt, amikor apja élete utolsó órájában megosztotta vele a származásukkal kapcsolatos titkot. Akkor kezdett el "kutakodni" a családi örökségben talált régi iratok között. - Olyan kincsekre leltem, amelyek meghatározták a további életemet - meséli a lakásán őrzött értékes relikviák között. - Az egyik legbecsesebb az 1848-ban kiadott Nemzeti dal egyik eredeti nyomdai példánya, amelyet P. S. aláírással maga a költő ajándékozott üknagyapámnak. A szóban forgó férfi Daka Ferenc, aki Kossuth Lajos titkos tanácsosa, s Petőfi Sándor közeli ismerőse volt. Így került hozzá a mára megsárgult lap, amelyen jól olvasható a megfakult pár szó és a névjegy. A másik féltve őrzött irat Leininger grófnak az aradi börtönben papírra vetett búcsúlevele, amit kivégzése előtt írt a feleségéhez és a gyermekeihez.
Ezek a korabeli emlékek késztettek arra, hogy gyűjteni kezdjem a történelmi személyiségekkel és hírességekkel kapcsolatos tárgyakat, illetve az aláírásaikat - idézi fel a hosszú évtizedek óta űzött hobbi kezdetét.

Az időközben lovaggá ütött Daka József gyűjteménye tízezer autogramra rúg. S még nem említettük gazdag könyvtárát, s azokat a régi tárgyakat, amelyek különböző uralkodóktól, neves művészektől, íróktól kerültek a birtokába. A hírességek - számos esetben a fényképükkel együtt dokumentált - aláírását korábban hat éven át közszemlére tette, ám állami támogatás híján be kellett zárnia a magánerőből fenntartott múzeumát. Pedig volt mit látni az érdeklődőknek. A tematikusan rendezett kartonokon ott díszeleg a dalai láma, avagy Gusztáv svéd király eredeti szignója. A gyűjtő külön büszke rá, hogy zömüket személyes találkozáskor sikerült megszereznie. Ott van az a különálló lap, amelyen a fénykép alatt ez áll: "Johanus Paulus II. ''96. IX. 6.".

- Az előző pápával Pannonhalmán találkoztam. Amikor megemlítettem neki Árpád-házi gyökereimet, a szent gyűrűt a homlokomhoz nyomta. Ez a gesztus mint a történelmi ág leszármazottját illetett meg - említi.
Daka József német, francia és román nyelvtudása révén minden hírességet becserkészett. Honthy Hanna, Kodály Zoltán, Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Hofi Géza szignója mellett őrzi Yehudi Menuhin, Kocsis Albert, Ruzicskay György, Ék Sándor, Stróbl Alajos, Csók István, Czóbel Béla, az írók közül Tersánszky Józsi Jenő, Sőtér István, Apor Elemér, Illyés Gyula, Koós Károly, Moldova György eredeti kézjegyét. Hasonlóan értékes lap az is, amit az első szabadon választott kormány megalakulásakor íratott alá a politikusokkal. Így Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Antall József miniszterelnökkel és az akkori miniszterekkel. Számos lap külföldi politikusok aláírását őrzi, mint Jimmy Carterét vagy az idősebb George Bush elnökét. De megvan Ronald Reagan, Helmuth Kohl és dr. Habsburg Ottó aláírása is, mint a híres londoni 6:3-as labdarúgó-mérkőzés angol és magyar csapatának a tagjaié, vagy az első szívátültetést végző Bernard professzoré. - Ahogy korosodom, úgy foglalkoztat mind jobban a gyűjtemény sorsa - mutat körbe Daka József. - Miután nincs leszármazottam, arra gondoltam, hogy felajánlom a Dobó István Vármúzeumnak, vagy annak, aki fantáziát lát benne. Még nem kapott megnyugtató választ, pedig érdemes lenne közkinccsé tenni ezeket az értékeket.

Több ezer ismeretlen katona sírját kutatta fel Daka József kegyeleti gyűjtőmunkát is végzett. Az egri borkombinát évtizedekkel ezelőtti bővítésekor 12 ismeretlen német katona maradványaira bukkantak. Akkor készítette, s juttatta el az első listát a németországi Hasselbe, ahol a világháborúban elesettek után kutatnak. Később Szihalmon, Makláron, Poroszlón, Pétervásárán, Hevesen, Gyöngyösön, Karácsondon, Aldebrőn rögzítette a térségben jel nélkül elhantolt több ezer német, orosz, román és szerb katonák nyughelyét. Az azonosított földi maradványokat átadták a családnak, a többi a budaörsi katonai temetőbe került. Tevékenységéért megkapta az első német államelnökről, Theodor Heuss-ról elnevezett kitüntető medált.

Szilvás István

Árpád-házi Daka József

Életem, történetem, kálváriám III.

Magyarország megkoronázott királya xxxx él

Összefoglaló a 2010.március 20.-i előadásról

Történeti leírás 1220-tól 1944-ig - Az utolsó Árpád-házi király megkoronázása és kormányzó helyettessé választása 1944. június 25-én

A kezdetek

1242 évben megszállták Magyarországot a tatárok (Batu Kán vezetésével) és a mongolok, akiknek a vezére Kadan Kán volt. Ez időben Ogadej Kán fia Kadan Kán, mint a mongol birodalom trónörököse vezette a győzelmes hadjáratot.
A tatárok Dzsingisz Nagy Kán halálakor visszavonultak abból a célból, hogy Batu Kán elfoglalja a trónt, de mivel nem vérbeli leszármazott volt, nem követhette Dzsingisz Kánt a trónon.
Ogadej volt a Nagy Kán elsőszülött fia, így ő lett a mongol birodalom császára. Ogadej császár fia Kadan Kán maradt, mint megszálló, a mongol hadsereggel Magyarországon.

IV.Béla király szerette volna a harcot egyenlő eséllyel felvenni, majd az országot újjáépíteni. Ezért fordult IV.Sándor pápához segítségért, és kért a beözönlött mongol-tatár hadak visszaszorítására 1000 fő számszeríjászt. A pápa elutasította a kérést, egyúttal ajánlással élt IV.Béla Magyar Király felé, hogy legyen hős a kereszténység védelmében, és temetkezzen népével együtt az ország romjai alá.
Ogadej császár tervei szerint készült egy menetben Nyugat-Európát is meghódítani. Felajánlotta IV.Béla királynak a szövetségét, ami szerint, ha teljesíti felajánlását, hadai kivonulnak Magyarországról. Szándéka komolyságát bizonyítandó házasságkötést ajánlott, amikor felkínálta leányát, hogy IV.Béla király István fia vegye el feleségül, vagy másik lehetőségként IV.Béla adja feleségül legkisebbik leányát, Jolandát (Jolán) Ogadej császár fiához, Kadan Kán trónörököshöz.
IV.Béla tanácsot kért IV.Sándor pápától, aki tiltotta a felajánlott házasságokat azzal az indokkal, hogy később bonyodalmakat okozhat egy idegen vérű házasság a trónutódlásban.
IV.Béla – aki mindenképpen újjá akarta építeni az országot – azonban belement a felkínált házasságba, és titokban leányát feleségül adta Kadan Kánhoz. Még a királyi család tagjai sem tudtak erről a házasságról.

(Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, 1893. II. kötet, 300. oldal)


A mongolok ígéretük szerint kivonták csapataikat Magyarország területéről, majd elvonultak Mongóliába.

Jolanda 14 éves volt, rendkívüli szépség, aki ezáltal olyan erős hatással bírt Kadan Kán felett, hogy rá tudta venni, mondjon le a trónöröklésről, és telepedjenek le Szeged városába. Szegeden Kadan Kán a neve betűit megkeverte, abból az n betűt kihagyta, és így lett a családfő új bújtatott néven DAKA, aki átkeresztelkedett katolikus vallásra.

Az ország újjáépítése idején IV.Béla, fiát, Istvánt kinevezte Erdély fejedelmének, de neki egész Magyarország kellett volna. Emiatt a IV.Béla és István között olyan feszült, ellenséges viszony alakult ki, amely a haderő megosztásához, fegyveres összecsapáshoz vezetett.
IV.Béla attól való félelmében, hogy fia a harcok során elesik, döntésre kényszerült, ami szerint Jolanda ága legyen ez esetben a "trón várományosa".

Közben Jolandának született egy fia, akit a nagyapjuk után Bélának kereszteltek.
Sajnos a létrejött titkos, de mégis nagyon boldog házasság csak rövid ideig tartott, mert a férj, Kadan Kán (DAKA) a frigy után 5 évvel, fiatalon meghalt.
Kadan halála után Jolanda férjhez ment Boleszló Kalinczki herceghez (később Lengyelország Nagyhercege), aki soha tudomást nem szerzett a megtörtént titkos házasságról.
IV.Béla titokban nevelőszülők segítségével neveltette fel unokáját.
A gyermek teljes neve: Árpád-házi Daka Béla volt. A nagyapa a biztonság kedvéért elhagyta a gyereknél az Árpád-házi nevet, és csak Daka Béla maradt, így soha nem derült ki a kiléte.
Ezt a nevet az utódok is 750 éven át viselték.
Amikor nagykorú lett, tudomására hozta apja titokban tartott származását, és kérte, hogy amikor neki is lesz gyermeke, akkor a halálos ágyán eskü mellett mondja el a titkot legidősebb fiának, és azt, hogy a leszármazás titkát majd ő is ugyanúgy adja tovább.

IV.Béla óvatosságát indokolta, hogy ha szükségessé válna, akkor ez az ág biztosítaná a trónöröklés jogfolytonosságát.
A király akkor még nem is sejthette, hogy ez az ág 750 évig fennmarad apáról fiúra, teljes titoktartásban.
A család fennmaradása sok-sok nehézség, harc mellett történt. Üldöztetés, vagyonelkobzás, stb. Történelmi tény, hogy az egyik Daka leszármazott lett Hunyadi János király étekmestere.
Elérkezett 1849 éve, amikor Daka Ferenc, álnéven Kossuth Lajos titkos tanácsosa lett, mint katona- és nemzetőr ezredes.
1849. április 14-én Debrecenben, a Református Nagytemplomban a Habsburg-ház trónfosztásának nagy történelmi eseményén is részt vett. Később Petőfi Sándor legjobb barátjává lépett elő, mivel ő volt mindig a békebíró, amikor Petőfi és Kossuth vitatkoztak. Köztudott volt, sőt, szóbeszéd tárgya lett, hogy ők ketten soha nem egyeztek.

 

Petőfi neki ajándékozta a Nemzeti dal első példányát, amit saját kezű dedikációjával igazolt. Ezt a történelmi relikviát ma is családi irattáramban őrzöm.
A szabadságharc bukása után dédnagyapámat a Habsburg pribékek elfogták, és a császár halálra ítélte. A kivégzés előtt a foglár kiengedte Őt, és a fogvatartott 25 hazafit.
Mindannyian megmenekültek, Amerikába emigráltak, és Detroit városában telepedtek le. Dédnagyapám e nagyvárosban élte le életét, ott is halt meg.
Nagyapám, Daka Mihály 1879-ben a szegedi nagy árvíznél csónakkal 300 ember életét mentette meg. Vágó Pál festőművész festményén - ami a Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban látható – az a jelenet van megörökítve, amikor nagyapám a csónakban ül, és a császárnak jelenti, hogy 300 embert mentett meg a biztos halálból. A császár ezért báró előnevet adományozott számára. Nagyapám mesélte apámnak, hogy a bajusza alatt mormogta: "Ha te tudnád, ki vagyok, akkor felakasztatnál, és nem báró előnevet adnál".
Nagyapám, aki érezte, hogy a császár emberei a nyomában vannak, a Bánátban található Óbéba nevű kis eldugott faluba menekült - ma a magyar-román-szerb hármas határ közelében fekszik - hogy a császár utol ne érje. Ott is halt meg.

A szabadságharc bukása után a Habsburg dinasztia uralta Magyarországot, sok szenvedést okozva az országnak.



1918-tól 1945-ig

A magyar nemzet sorsát tragikusra fordító I. világháború után bekövetkezett 1918-ban az őszirózsás forradalom, amely gróf Károlyi Mihály elnökletével megvetette a később Kun Béla vezette tanácshatalom alapjait.

Magyarország felett már új, mindent elpusztítani látszó viharfellegek gyülekeztek, amikor a Tanácsköztársaság idején, Szegeden a nemzet megmentésének szándékával szerveződött az ellenforradalmi kormány, amelyben Horthy Miklóst jelölték hadügyminiszternek. Kemény harcok és diplomáciai csatározások után 1919. szeptember 16-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. A nemzetgyűlés miután másképp nem tudta áthidalni a IV.Károly király visszavonulásával keletkezett provizóriumot, így 1920. március 1-jén az kormányzóvá választotta Horthy Miklóst. 1920 októberében, ezúttal a magyar országgyűlésben ismét sor került a Habsburg dinasztia trónfosztásának megszavazására.



Családunk története

Családunk története úgy alakult, hogy mivel szegediek voltunk, ott ismerkedett meg apám Horthy Miklóssal, aki szintén katonai szolgálatot teljesített az I. Világháborúban.
Apám később kilépett a hadseregből, és a vasútnál helyezkedett el.
A szegedi ismertség útján tájékoztatta a hadügyminiszter urat, hogy a DAKA család IV.Béla király egyenes ági leszármazottja. Ezzel Horthy Miklós tudomására jutott, hogy nem halt ki az Árpád-ház, valamint örömmel vette azt is tudomásul, hogy apámnak éppen fia született, amivel sikerült az Árpád-ház jogutódját biztosítani.

Az első szülött fiúgyermek én voltam, aki 1919. június 25-én, Szarvason láttam meg a napvilágot.

A trianoni diktátum alapján román megszállás alá esett Nagyszentmiklós, ahol akkor laktunk, így automatikusan román állampolgárok lettünk.
Groza Péter apám jó barátja volt, és az ő segítségével kapott egy igen komoly beosztást a román vasútnál. Az ottmaradást még az is indokolta, hogy a szomszéd faluban, Ócsanádon laktak anyám nagyszülei. Apám édesapja Szegedről elmenekült a már ismert okok miatt Óbébára, ami közel van Nagyszentmiklóshoz. Tehát ezek az okok bírták rá apámat, hogy Romániában maradjunk.
Ketten vagyunk gyerekek, a nővérem: Daka Mária. Az ő ága viszi tovább az Árpád-házi dinasztiát, mivel nekem nem született gyermekem.

Groza Péter segítségével bekerültem a repülőtiszti iskolába, ahol 1940 évben, mint jó tanuló, főhadnagyként végeztem. Mégsem vezethettem repülőt, mert magyar származású voltam, ezért csak távírász lehettem.
1940-ben Erdély hovatartozása miatt a két ország között igen feszült légkör uralkodott, és akkor minden jel arra mutatott, hogy háború lesz. Ezért én akkor úgy határoztam, hogy átjövök Magyarországra.
1940. december 4-én behívót kaptam a Magyar Hadseregbe. Eltitkoltam a román tisztiiskolán szerzett rendfokozatomat, és így mint újoncot szereltek fel a Légvédelmi Tüzérosztály fényszórós századába. A főiskolán szerzett korábbi katonai tapasztalatokat hasznosítva gyorsan lépkedtem előre a ranglétrán. Műszaki műmester, félszakasz parancsnok, majd később ezred műszaki műmester hadnagy lettem. A műmesterek a fényszórók javításával foglalkoztak.
Ez idő alatt Szolnok város védelmével volt a 105. Légvédelmi Tüzérosztály megbízva. Én a fényszóró századnál teljesítettem szolgálatot, mint műmester. Egy közelgő, Szolnokra irányuló nagy bombázásról értesítettek. Én javasoltam, hogy ne a város körül állítsuk fel a fényszórókat, hanem a tanyák körül, mert így elterelhetjük a repülőket, és megmenthetjük a város lakosságát a pusztulástól. A tervem végeredményben sikerült, Szolnokon csak a vasútállomást bombázták. A szolnoki Tisza-hidat úgy mentettem meg, hogy halászhálókat rakattam a tetejére álcázásul. Ez a híd igen fontos objektumnak számított az utánpótlás biztosítása végett a vasúti szállításban. Kimagasló haditettemért megkaptam a Tűzkereszt kitüntetést, ami révén ismét Horthy Miklós látókörébe kerültem.



Megkoronázásom története

Ebben az időben a Svábhegyen laktam. Itt a Kalóz utca 12. szám alatti villában pihent a kormányzó úr Paula nevű leánya, mivel a tüdejével baj volt. A kormányzó úr két alkalommal is felkeresett a lakásomon, amikor a leányát látogatta. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy figyelemmel kíséri tartózkodási helyemet, életemet.
1942-ben a kormányzó úr súlyos beteg lett, és felvetődött, hogy szükség lenne egy kormányzó helyettesre. Sok jelölt közül nagy csatározások után ifjú Horthy Istvánt választották meg kormányzó helyettessé. (A jelöltek között volt Albert főherceg, mint németbarát, és sok más hazai politikus.) Ifjú Horthy István máig tisztázatlan, tragikus körülmények között, 1942. augusztus 20-án lelte halálát a fronton, a Don melletti Ilovszkoje repülőtér közelében. A temetése után ismét elindult a harc, hogy ki legyen a kormányzó helyettes. Felvetődött Horthy Miklós unokájának jelölése is, aki akkor 2 éves volt. Albert főherceg - más politikusok mellett - ismét megpályázta a címet. A jelölési harc 1944-ig elhúzódott.
1944. május végén őrparancsnok voltam a műszaki tiszti iskolán. A helyőrségről parancsot kaptam, hogy mindenkit vezényeljek le az óvóhelyre, mert szőnyegbombázás lesz. Az iskola parancsnoka Ács vezérőrnagy úr volt, aki a kormányzó úr legjobb barátjaként volt ismert. Ő volt az a tüzér százados 1919-ben, aki a kormányzó úr parancsára Biatorbágyon a vasúti sínekre felállított ágyúkkal várta a királyi vonatot, ami Tihanyból hozta IV.Károlyt, hogy Budapesten elfoglalja a trónt. Az ellenállás eredményes volt. IV.Károly király védőőrizet mellett Tihanyba való visszatérésre kényszerült, ahonnan az Antant száműzetésre ítélte...
A pusztító erejű légitámadás előtti percekben a tiszti iskola nagy előadótermében Ács vezérőrnagy úr éppen előadást tartott, és a táblára írt, amikor én benyitottam, és jelentettem a helyőrség parancsát, hogy mindenki azonnal siessen az óvóhelyre. Ő csak magyarázott tovább, és emiatt a hallgatók is a helyükön maradtak. Ekkor én odamentem, felkaptam, és szaladtam le vele a pincébe, a hallgatók meg utánunk. (Szerencsére vékony kis ember volt.)
Tiszteletlenségnek tűnő, kíméletlen intézkedésemmel megmentettem 400 utánpótlásra jelölt műszaki tisztjelölt, műmester, fegyver-, és lövegmester életét.
Másnap beidéztek kihallgatásra a kormányzó úr elé. Lejelentkezés után megkérdezte a kormányzó úr: "Édes fiam, tudod-e hogy miért vagy itt?" Azt válaszoltam, hogy igen, mivel "felségsértést" követtem el. Erre a kormányzó úr elnevette magát.
(A kormányzó úr június 18-án tartotta a születésnapját, én meg június 25-én. Ez a kihallgatás a két időpont között volt.)
"Édes fiam, a cselekedeteddel egy igen nagy hőstettet követtél el, és ez méltányolja a "büntetésedet". Megkapod a "Horthy Miklós Érdemrend arany fokozatát karddal és zászlóval ékesítve", és "mellékbüntetésül" június 25-e után Ács vezérőrnagy úr Bécsbe kísér a Wehrmacht "Titkos Fegyverek" műszaki törzstiszti továbbképzésére."

25. születésnapomon, 1944. június 25-én történt

Kormányzó úr elrendelte, hogy 1944. június 25-én délelőtt 10 órakor díszruhában Ács vezérőrnagy úr felvezessen a budai várba, a kormányzó úr rezidenciájába.
A terembe lépve azt láttam, hogy a kormányzó úr hadsegédje, az admirális úr, a miniszterelnök, magyar miniszterek, a német kormány képviselője (civil ruhában), Serédi Jusztinián hercegprímás bíboros úr, és még pár, számomra ismeretlen méltóság vannak jelen. A lejelentkezés után a kormányzó úr közölte velem, hogy ami itt ebben a helyiségben történni fog, az lesz életem legszebb születésnapi ajándéka.
Ez után felszólította a jelenlévőket, hogy esküdjenek meg, hogy amit látni fognak, az titokban marad, semmilyen körülmények között sem szivároghat ki. Az eskü után a kormányzó úr a következőket mondta:

"A világháború felé haladunk, még nem dőlt el a vége, és hogy ki lesz a győztes. Ha netán elveszítjük a háborút, akkor az ellenségnek az első dolga lesz, hogy lefoglalják a koronázási felszereléseket.
Ezért, mint kormányzó, a kormányzó helyettes választás körül kialakult vitákat lezárva úgy határoztam, a német kormány engedélyét kérem (1944. március 18-tól a német hadsereg megszállta Magyarországot), hogy a Szent Korona egy Árpád-házi főherceg fejére hivatalosan helyeztessen. Ezzel megoldódik a Kormányzó helyettesi választás és egyben Árpád-házi I. József király megkoronázása."
A koronát a kormányzó úr átadta a bíboros úrnak, azzal, hogy a fejemre helyezze.
Egy imazsámolyra kellett letérdelnem. A ceremónia azzal végződött, hogy a bíboros úr a fejemre helyezte a koronát, és megáldott.
A ceremónia után a kormányzó úr így szólt:
"Hála Istennek, hogy ez a vágyam teljesült. Ezennel gratulálok, fiam, és soha el ne feledd, hogy magyar vagy!"
A civil ruhás hozzám lépett, és német nyelven azt mondta:
"Felség, sok szerencsét, sok boldogságot, és igazsággal lássa el a magyar népet."
A bíboros úr annyit mondott:
"Isten áldásával vezéreld a magyar népet sok szerencsével."
Mindenki jókívánsággal látott el.

Ezt követően átmentünk a királyi palotába, és ott a trónteremben folytatódott a ceremónia.
Nekem bele kellett ülni az ott elhelyezett trónszékbe, és ezután a bíboros úr is megáldott. A korona egész idő alatt a fejemen volt.
A trónszék ülő része aranyozott sújtású dísszel volt körül fonva. Egy aranyszálat észrevétlenül leszakítottam, még ma is őrzöm. A trónszék a háború alatt eltűnt, ez az aranyszál maradt belőle.
A szertartás végeztével visszavonultunk a kormányzó úr rezidenciájába, ahol Serédi bíboros úr a Szent Koronát a fejemről levette, és a kormányzó úrnak átadta.
Ezek után megtörtént a magas rangú vendégek elbúcsúztatása.
(Előttem világos volt, hogy a koronázás azért lett titoktartás esküjének terhe alatt levezetve, mert Hitler attól tartott, hogy ha az osztrákok hírét veszik a megtörtént koronázásnak, veszélybe kerülhet az út és utánpótlási vonal a már akkor közeli orosz frontra.)
Végül a kormányzó úr elrendelte, hogy másnap útra készen, Ács vezérőrnagy úrral együtt jelenjünk meg.
Másnap az úti papírokat Ács vezérőrnagy úr átvette. A kormányzó úr azzal búcsúzott tőlem:
"Őrnagy úr, soha ne feledd azt, hogy magyar vagy! Fiam, Isten kísérjen szerencsével!"
Megölelt, és kezet nyújtott.
Én mindent megköszöntem, majd tisztelegtünk, és távoztunk. Őrnaggyá azért léptetett elő, mert az iskola törzstiszteknek létesült. (Ács vezérőrnagy úr az átvett papírokat zárt, lepecsételt borítékban az iskola vezetőinek átadta, én sajnos nem kaptam példányt belőle.)
Az iskolában soha nem a nevemen szólítottak, hanem "Der Ungar" volt a megszólításom. Az iskola olyan titkos volt, hogy mellém volt vezényelve egy törzsőrmester. Feladata volt az állandó felügyelet, hogy ne tudjak telefonálni, levelet írni, vagy bárki kívülállóval érintkezni, beszélni. A városba is minden esetben elkísért. Közvetlenül az én szállásom mellett volt az ő szobája is.
Az iskolát kitűnően végeztem, ami után előléptettek Wermacht őrnaggyá.
1944 decemberében jöttem haza. Kaptam egy zárt borítékot, amit december 23-án a honvédelmi miniszter úrnak kellett volna átadnom, de Budán, a Bécsi úton a téglagyárnál az oroszok elfogtak. Mivel német menlevelem volt, és magyar tiszti egyenruhában voltam, átadtak a politikai katonai szervezetnek, a G.P.U. részlegnek. Amikor átkutattak, megtalálták a borítékot. Felbontották, és akkor látták, hogy honnan jöttem. A papíron egy számomra ismeretlen név szerepelt. Kérdezték, hogy ki az, de nem tudtam megmondani. Később rájöttem, hogy az én álnevem volt, amit a hírszerzők megtévesztése végett kaptam.



A háború után

Győrbe vittek, és fogdába vetettek. Hat hónapon át kínoztak, hogy áruljam el az iskolán megismert titkokat, de semmit nem mondtam nekik. A kihallgatáson jelenlévő tolmácsnő, aki besszarábiai származású orosz G.P.U. százados volt, közölte velem, hogy agyonlőnek. Kétségbeesésemben öngyilkosságot akartam elkövetni, és a bal kezemen az eret elvágtam... Orvosi kezelésem idején a tolmácsnő megsajnált (szerelmes lett belém), és megszervezte a menekülésemet a biztos halálból.
Az oroszok hat hónapos fogsága után – ahonnan kalandos körülmények között hála Istennek sikerült megszöknöm – a magyar hatóságoknál jelentkeznem kellett.
A jelentkezéskor hivatásos őrmesterként szerepeltettem magam. 1947-ben leszereltek, mint "idegen személyt", ezért többé nem hívtak be szolgálatba. A háború alatt a koronázási ceremónia levezetésénél szereplő személyek egy része meghalt, másik része disszidált. Így tudtam titkomat a mai napig megtartani.
Mindvégig nagyon féltem, hogy életem féltve őrzött titkára fény derül.
1946-ban Budán, a Szilágyi Erzsébet fasoron, a Körszálló előtt megszólított valaki: "Fenség!" Először majd’ frászt kaptam, majd felismertem Ács vezérőrnagy urat, akinek megmentettem az életét. Már teljesen megtört állapotban volt. Beszélgettünk egy keveset, majd elváltunk. Többé nem találkoztam vele.

A hadseregből való leszerelést követően iparengedélyt váltottam villanyszerelésre, majd 7 év működés után államosítottak. Ezután, mint műszaki előadó helyezkedtem el. Nagyon sokáig megfigyelés alatt voltam.
Éppen nyugdíjba mentem, amikor az első feleségem meghalt. Meizner Ilonának hívták, 25 évig éltünk együtt. Született hercegnő volt, mivel Mog tábornok és Napóleon húgának a leszármazottja volt. Pécs mellett telepedtek le az övéi, és a Meizner nevet vették fel. Született 1923. 04. 02-án, elhunyt 1978. 07. 10-én.
Második feleségem Csivincsih Jolán nemzetes asszony 1935. 01. 20-án született Füzesabonyban, aki 27 év házasság után 2006. 12. 23-án hunyt el.
Így 91 évesen egyedül élek, leszármazott nélkül.



Visszapillantok a múltba, az 1944-es évre

1.)  1944 évben udvaroltam Szeleczky Zita színművésznőnek. Én 1944. december 23-án Győrben orosz fogságba estem, a színművésznő pedig politikai rágalmak miatt disszidálni kényszerült, így kapcsolatunk megszakadt. A színművésznő Jimmy Carter elnök úr családjának bennfentes tagja lett. Sokszor említette az elnöknek, hogy nem halt ki az Árpád-ház (rám gondolt). Amikor Carter elnök úr Vácon felavatta az általuk épített 10 humanitárius házat, meghívott egy beszélgetésre (le is vagyok fényképezve a feleségével.)
Amikor elváltunk, azt mondta: "A koronázási jelvényeket visszaadtam magára való tekintettel, és a kormány kérésére. Ön harcoljon, hogy a fejére kapja."
Én azt válaszoltam, hogy királyság már nem lesz Magyarországon.
Szívélyesen elbúcsúztunk egymástól.
Ezeket azért adtam közre, mert mindenkinek tudnia kell, hogy Szeleczky Zitának sok érdeme volt abban, hogy a Szent Korona a többi koronázási jelvénnyel együtt visszakerült hazánkba.

2.)  Apám és Horthy Miklós szegedi találkozása döntötte el a később, 1944-ben történő megkoronázásomat. Ezen találkozáson egyikük sem sejtette, hogy az országban IV. Béla végakarata valósul meg azzal, hogy az ő leszármazottja lesz az utolsó Árpád-házi Király, és Kormányzó helyettes.



Kitüntetések a fentiekben már részletesen leírt hőstettek alapján:

1940: Délvidék és Erdély bevonulási emlékérem
          Tűzkereszt
1944: Horthy Miklós Érdemrend arany fokozata karddal és zászlóval ékesítve
1980: 6500 katona sírhely felkutatásáért kaptam elismeréseket:

Angol: A Szent György Lovagrend egyik magas rangú tagja az angol királynő megbízásából Szent István királyunk kardjával a Lovagrend tagjává avatott.
Magyar: A Honvédelmi Miniszter a Honvédelemért alapított érdemrend ezüst fokozatát adományozta részemre.
Német: Németország legmagasabb kitüntetését, a "Theodor Heuss" kitüntetést Horst Köhler német államfő nyújtotta át, ünnepélyes külsőségek között.
Vatikáni: A Szentszék legmagasabb elismerését II.János Pál Pápa személyesen adta át részemre.

Munkám elismeréséül a Szent György Lovagrend Tiszti Kereszt birtokosa lettem. Saját jogon avattak vitézzé a II. világháborúban tanúsított tevékenységem miatt a Történelmi Vitézi Rendbe:
2006. évben a Történelmi Vitézi Rend Ezüst Érdemkeresztjét vehettem át,
2008. évben megkaptam a Történelmi Vitézi Rend Arany Érdemkeresztjét is.

Magas szintű elismerések

Az Angol Királynő Őfelségétől
Rainer Monacói Hercegtől
Groza Pétertől
XVI. Gusztáv svéd királytól
II. János Pál pápától
Helmut Kohl német kancellártól
Lech Walesa lengyel elnöktől



Életem legmagasabb megtiszteltetése

II. János Pál pápa elrendelte, hogy ősanyám, Boldog Jolán, Kinga és Hedvig szentek relikviáit a lengyel bíboros hozza el xxxx,xxxxx
Lélekemelő és megható jelenet volt (fotó tanúskodik róla), amikor a bíboros úr az ősanyám relikviáit tartalmazó díszdobozt átadta, és én 750 év után azt a kezemben tarthattam.
Ma is megtekinthetők Egerben a Dobó téri Minorita templomban, ez a kép a helyszínen készült:



Életem fent megfogalmazott legfontosabb eseményei korántsem a teljesség igényével készültek. Mégis igyekszem az utókor számára közreadni a sok keménységet és bátorságot igénylő cselekedeteim hosszú sorát, amely harcos életemnek adott és ma is ad értelmet.



xxxxx, 2010. március hó

Árpád-házi Daka József
Magyarország megkoronázott királya